Hírek

Jegyzet a Duna Stratégia készítéséről

Publikálva: 2009-10-16

A munkamegbeszélésen, amely az Open Days keretében, Demszky Gábor részvételével zajlott Brüsszelben a Makroregionális (minket érintően a DUNA) Stratégia, ahogy angolszász fogalom szerint nevezik: szakpolitika (policy) készítés témában, világosan körvonalazódtak azok a kihívások és dilemmák, amelyekkel szembe kell nézni ahhoz, hogy jó szakpolitika, működőképes stratégia készüljön. A korábbi hasonló munkák, mint pl. amilyenek a határon átnyúló (cross border) típusú munkák vagy más transznacionális akciók voltak, illetve a friss Baltikumi Stratégia-készítés tapasztalatai megmutatták, hogy még mindig több a döntést kívánó kérdés, dilemma, mint a már eldöntött. Annyi világosan körvonalazódni látszik, hogy ilyen munkákkal az EU maga is új területre lép. Ennek a természete ellentmondásos, amely a jelenlegi tervezési módszerekkel nem kezelhető.
Danuta Hübner asszony a kooperáció és a versenyzés (coopetivate) ötvözeteként transznacionális kooperációk lehetőségének, terepének látja a stratégia-készítést. (Budapest itt juthatna szerephez, mint a „Duna Fővárosa”! )Ehhez új kooperációk (v.ö.: DunaLog), multilevel kormányzás, intézményi hálózatosodás igénye jelenik meg, amelyeknek egyenlőre a jogi keretei tisztázatlanok.
Daniel Tarshis úr a makrorégiót, mint alapfogalmat feszegetve, szintén a többszintű kormányzás igényét (korábban szubszidiárisként is ismert fogalom újratöltése) hangsúlyozta, hivatkozva „millió” korábbi példára (pl. Rajnai-együttműködés), formális és informális szervezetekre egyaránt. Kiemelte, hogy különböző logikáknak, így az EU-, a nemzeti- és a lokális logikának kell ötvöződnie. Fontos az érintettek korai részvétele. Nem tartja helyesnek, hogy akcióterv legyen, hangsúlyozta: a stratégia legyen stratégia! A siker titkának tartja: bevonni mindenkit és azok fivérét és nővérét is! Ez teremti meg a stratégia hitelességét, elismertségét és elfogadottságát. Abban, hogy megoldja –e a fennálló kérdéseket a stratégia, abban szkeptikus, különösen ha az nem az érintettekkel közösen készül, azaz a bevonás nélküliség kockázata nagy, mert akkor nem valósulnak meg az elhatározásai. Egy olyan architektúrára van szükség, amely biztosítja a kompetenciák decentralizálását.
Demszky Gábor főpolgármester úr azt a kérdés járta körbe, hogy mit is akarunk elérni, azaz mi a cél, az embereknek mi lesz a hasznuk belőle? Stratégia: miért, mire? Javítani? Mit? Az integrált megközelítést megkerülhetetlennek tartja, ezért fontos a bottom up szemlélet, egyfajta önszerveződés lehet az a módusz, ami életképessé, fenntarthatóvá teszi a stratégiát. A városok és régiók Dunájának stratégiájában szerepet kell kapjanak az érintett városok és régiók.
Stefano Grassi úr az EU szintereiről beszélt (jogi, gazdasági, stb.), illetve a függőségekről, külső hatásokról és kapacitásokról. Aláhúzta a public consultation szükségességét, kifordítva a logikát: hogyan hozzuk képbe mi (alulról) az EU-t. Ehhez, túl a földrajzi specialitásokon, funkcionális kérdéseken, magát a folyamatot is innoválni szükséges!
Generálisan elmondható, hogy a munkamegbeszélés azt jelezte, hogy még nincsenek kész, meggyőző válaszok, sokkal inkább egy tanulási folyamat részesei vagyunk.
Budapestnek pozíciót kell tudni szerezni az EU intézményesítésben - mint decentrum, mint pedig a hazai (nemzeti szint) stratégiakészítés központja – városrégióként, illetve a Duna Partnerségi Hálózat kezdeményezőjeként és motorjaként egyaránt. Fel kell tudni használni a város eddigi „előteljesítéseit”, így a Studio Metropolitana által két éve folymatosan szervezett DunaLog (Duna Dialogus) eddigi eredményeit, hálózati erejét, mint már létező önszerveződéseket.